Köszöntjük weblapunkon
Corcyrai elégia (1, 3)
Kr. e. 29-ben Augustus fontos megbízatással a Földközi-tenger keleti partvidékére küldte Messallát, Tibullus vele tartott volna, de út közben megbetegedett és kénytelen volt Corcyra (a mai Korfu) szigetén maradni. Delia, a költő másutt is többször emlegetett kedvese, mint annyi más római nő, az egyiptomi („pharosi”) Isis istennő buzgó híve volt; ha az istennő valakinek a kérését teljesítette, a hozzá forduló a templom falára erősített felirattal („kép”) mondott érte köszönetet. Az emberiség hajdani aranykorát idéző (35–48) részt követő túlvilági látomás előbb a „boldogok”-nak kijáró Elysiumba (49–66), aztán az Alvilágba vezet (67–82), melyet Tibullus az ott sínylődő legismertebb bűnösök említésével jellemez.
Rhea Silvia álma (Annales 1, 34–50)
Az Enniustól ismert hagyomány szerint Rhea Silvia vagy Ilia Aeneas és Eurydiké leánya volt, aki a töredékben nővérének meséli el – később pontról-pontra teljesülő – álmát: a „daliás férfi” Mars isten, aki majd teherbe ejti, de amikor ezen érzett szégyenében az Anio folyóba veszejtené magát, a folyó istene feleségül veszi, s így megszülheti az ikertestvéreket, Róma későbbi alapítóit, Romulust és Remust.



